Waldorf-pedagógia

Rudolf Steiner

1919-ben, a Waldorf-Astoria cigarettagyár munkásainak gyermekei számára nyílt meg az első Waldorf-iskola Stuttgartban. Alapítója Rudolf Steiner volt. A gyermeknevelés ismeretelmélete, a pedagógiai elképzelések és módszerek az ő nézetei szerint bontakoztak ki.

Szembetűnő a Waldorf-pedagógia egységes gyermekszemlélete, ami egységes világfelfogását és emberképét tükrözi. Módszerei nem öncélúak, nem pusztán egy-egy képesség hatékonyabb fejlesztését célozzák meg. Életkori sajátosságokhoz, valamint az adott gyermek lelki szükségleteihez vannak igazítva. Lehetőséget nyújt arra, hogy mindenki saját útját a megfelelő módon találja meg, s ezen egyre önállóbban járjon. E pedagógia a gyermeket, mint egész embert állítja maga elé test, lélek és szellem egységeként, és ezek harmonikus fejlődése a cél. Elvárások helyett érzelmi biztonságot, védettséget nyújt.

A Waldorf-pedagógiai programról bővebben olvashat a következő linken: Waldorf-Óvodapedagógiai Program


Utánzás-játék

Tudjuk, hogy a kisgyermek mindent utánoz, ami körülötte történik, az utánzás ugyanolyan fontos számára, mint a lélegzetvétel. Nem szóból tanul, hanem a szemlélődésből, tapasztalatból, cselekvésből. Éppen ezért elkerülünk minden iskolás jellegű tanítást és magyarázatot, a kisgyermek spontán utánzásos mintakövetésére építünk. Minden tevékenységünket utánozhatják, együtt munkálkodhatnak velünk, óvónőkkel a kenyérsütésben, főzésben, kerti munkákban stb..

A Waldorf-pedagógia, így mi is nagyon komoly szerepet tulajdonítunk a gyerekek játékának.

A játszó gyerekben megjelenő természetes erőket óvni, ápolni és erősíteni kívánjuk. A természetben található lehetőségek változásai és sokszínűsége, adják a legjobb teret a gyerek különböző játékformáihoz. Óvodánkban a játékoknak csak kisebb része a szó szoros értelmében vett játék. A játéklehetőségek zömét sokféle funkciót betöltő, tágabb és szűkebb környezetünkből származó eszközök, tárgyak kínálják: kövek, gyökerek, ásványok, különböző természetes anyagok, vásznak, selymek, kötelek, kantárok és az óvoda bútorzata.

Az a néhány játékeszköz ami van, nagyon egyszerű, kimunkálatlan és jobbára az óvónők és szülők saját keze által készült: varrott, kötött, faragott állatok, manók, babák, labdák stb..

Ritmus és ismétlés

Kiemelkedő jelentőségű a Waldorf-óvoda egész évi életét ünnepről ünnepre, hétről hétre és napról napra átszövő ritmus. Ez nemcsak a biztonságot adja meg a gyerekek számára, hanem segíti őket abban is, hogy át tudják élni a környező világ ritmikus körforgását.

Életünk mélyen átélt ünnepek sorozata köré szerveződik, melyek zömmel a keresztény ünnepkörbe tartoznak, ám az osi hagyományok révén többnyire átitatja őket az évszakok váltakozását követő örömünnepek tartalma is. (Az ünnepekhez nem kapcsolódik vallásos nevelési célzat. A Waldorf-pedagógia ugyanis, noha keresztény alapokon áll, nem erőlteti a gyermekkori vallásos oktatást.)

A heti rend is periodikusan ismétlődik. Minden napnak megvan a maga jellemző tevékenysége, ami az egész óvodaéven át következetesen ugyanarra a napra esik. Hétfő a rajzolás, kedd a gyurmázás méhviasz gyurmával és az euritmia, szerda a gyapjúkép készítés, csütörtök a cipósütés, péntek pedig a festés napja. Mindezek kiegészülnek az adott ünnephez, évszakhoz kapcsolódó tevékenységekkel, népi kismesterségekkel. Az óvoda rendjében a napot úgy tagoljuk, hogy a koncentráltabb tevékenységek után mindig egy szabadabb következik. Ezáltal ritmusa lesz a napnak.

Az évi, havi, heti ritmusok az étrendünkben is megjelenik. Havi változásban mindig az idényjellegű zöldségek, gyümölcsök szolgálnak táplálékul, a hét napjait pedig a feldolgozott gabonafajták különböztetik meg, amikből tízóraira kását főzünk.